Táncolj, Kismama!
Amikor újból táncba ‘álltam’, nem néztem a várandóságom alatt felszedett kilókat. Csakis a tánc szeretete hajtott. Álmodtam. Álmodtam egy nőről, aki újra táncol.
Nem voltak kitűzött céljaim. Elengedtem az elvárásaimat magammal szemben. Milyennek is kéne lennem? Vékonynak, vékonyabbnak, vagy jól áll most már az anyaság? Ó, majd belefulladtam a jobbnál jobb tanácsokba. Tele volt tőlük a fejem.
Mindenre volt egy válaszuk. Csakhogy egyik se én voltam. Végül bezártam az ajtót. Elég! Nem akarok több tanácsot hallani! Csend vett körül végre. És szép lassan előbújt az én hangom ebben a harmonikus csendben. Lassan, mélyről meghallottam a saját válaszaimat.
A saját álmomat. A saját életem muzsikáját..