Egy kérdés
2015. September 10., Thursday |  0 hozzászólás

image_2

Egy kérdés vetődött fel bennem a Balaton partján ülve és talán az idei nyár utolsó sugarait élvezve. Három csinos leány napozott mellettem, amikor hirtelen felpattintva az addig a táskájukban lapuló uzsonnásdoboz fedelét, mohón kezdtek bele az aznapi sárgarépa-adagjuk rágcsálásába. Igen. Teljesen rendjén lenne, de könyörgöm, ez most a Balaton-part, és nyár van, és egyébként is lehet szénhidrát csökkentett palacsintát is készíteni röpke fél óra alatt. Tudom. Mert én is szoktam. Most ezt miért? Nem vagyok az egészséges ételeknek az ellensége, sőt! De nekem nagyon furán hatott a lányok ropogtatása. Néztem őket kidülledő szemekkel. Azt hiszem valahol itt rontják el.

Mindent lehet művészi szintre fejleszteni. De ez most nem az volt, lányok. Nem itt, nem most a Balaton parton. Mert ne mondjátok nekem, hogy ezt otthon a konyhátokban is megteszitek nap mint nap. A fogyás lényege nem a ‘külcsines’ dolgok, amit be szeretnénk mutatni. A fogyás a lelkünkben kezdődik el és jól kell érezni magunkat benne. A fogyás egy kicsit olyan, mint a tánc. Maga az élet! Lányok, ne pózoljatok, mert magatok is hamissá váltok! Éljetek! Táncoljatok! Legyetek őszinték – magatokkal is!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *